K. Ede közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti pere (Előzetes)

Tárgyalás időpontja: 
2014. április 1. kedd, 10:00
Összegzés: 

A nyolc halálos áldozattal járó 2002-es móri bankrablás elkövetésének vádjával először elítélt, majd jogerősen felmentett K, Ede - aki fegyveres rablások és más bűncselekmények miatt jelenleg jogerősen kiszabott 16 év fegyházbüntetését tölti - pert indított a Nemzeti Nyomozó Irodával, a Legfőbb Ügyészséggel, a Fővárosi Törvényszékkel és a Fővárosi Ítélőtáblával szemben, és közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítéseként 25 millió forintot követel.

2010 szeptemberében, a Szegedi Törvényszéken indult kártérítési perben a bíróság egyszer már elutasította K. Ede keresetét, a döntést a Szegedi Ítélőtábla azonban hatályon kívül helyezte, ezért meg kellett ismételni az elsőfokú eljárást. A megismételt eljárás során A Szegedi Törvényszék ismételten elutasította felperes keresetét, aki a döntés ellen fellebbezett, így került az ügy újból a Szegedi Ítélőtáblára.

Az előzményekről

2002. május 9-én kirabolták az Erste Bank móri fiókját, amelynek során nyolc embert öltek meg. Az ügyben a Fővárosi Bíróság 2004 decemberében K. Edét mondta ki bűnösnek. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetése a Fővárosi Ítélőtábla döntésével 2005-ben  jogerőre emelkedett. K. Ede két és fél éve töltötte a kiszabott büntetést, amikor ügyében 2008 áprilisában perújítást rendeltek el. Az újabb bizonyítékok szerint mégsem ő követte el a móri bűncselekményt, hanem W. Róbert és az előzetes letartóztatásban 2007 júliusában öngyilkosságot elkövető társa, N. László. A bíróság 2009-ben mondta ki, hogy nem K. Ede a móri gyilkos.

Az I. fokú ítéletről

A felperes, K. Ede keresetében számos pontban sorolta fel azokat a hibákat, amelyeket szerinte a rendőrség, illetve az ügyészség, és a bíróságok követtek el az eljárásban. Keresetében többek között azt hangsúlyozta, hogy elfogása után 2002 októberében a Gyorskocsi utcában embertelen körülmények között tartották fogva, és csak 2003 januárjában, jogi képviselőjének panaszára helyezték emberibb körülmények közé. A Venyige utcai bv-intézetben az őrök úgy bántak vele, mintha tényleg ő lett volna a "móri mészáros", ami súlyosan sértette emberi méltóságát. Hivatkozott arra, hogy az I. és a II. fokú ítélet kihirdetése olyan fokú traumát okozott számára, mely egész életére kihat. A büntetőeljárást - álláspontja szerint - az alperesek "koncepciózus" eljárása jellemezte és "eredmény felmutatási kényszer" motiválta.

Az I. fokon eljáró Szegedi Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a kártérítési igény akkor lett volna megalapozott, ha a büntetőeljárásban az alperesek olyan kirívóan súlyos jogszabály-értelmezési vagy alkalmazási hibát követtek volna el, amellyel összefüggésben a felpresnek kára keletkezett. Az ehhez szükséges tényállási elemeket azonban az I., fokú bíróság nem találta bizonyítottnak.

Eljáró bíróság: