Emberölés Kőteleken (Jász-Nagykun-Szolnok megye)

Tárgyalás időpontja: 
2015. július 1. szerda, 09:00
Összegzés: 

Helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla Gyurisné dr. Komlóssy Éva vezette büntetőtanácsa az emberölés bűntette miatt M. Ákos Balázs ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék I. fokon meghozott ítéletét. Így a vádlott jogerős büntetése 15 év börtön és 10 év közügyektől eltiltás lett. A vádlott legkorábban a büntetés 2/3-ának letöltése után szabadulhat.

Az ítélet indoklásában elhangzott: az I. fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében, és a kiszabott büntetés is arányos, így sem a cselekmény eltérő minősítése, sem a büntetés enyhítése nem indokolt.

A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

A bűncselekményről

 

A vádlott 5 éves korától apai nagyszülei gondozásában élt, nagyapja halálát követően a nagymamája, M. Lajosné (1930) sértett nevelte Budapesten. Az asszony 1970-es években történt csípőtájéki műtéte után mozgásában korlátozott volt, előbb bottal, később járókerettel tudott közlekedni, lakáshoz kötötten élt.

A vádlott 18 éves kora után munkaviszonyt nem létesített, rendszeres jövedelme nem volt. Vállalta, hogy a sértettet ápolja, ezért az illetékes helyi önkormányzat 1998 májusától a vádlott részére ápolási díjat állapított meg és folyósított.

A vádlott a sértettel együtt 2011 októberében Budapestről Kőtelekre költözött. Itt is az önkormányzatól kapott ápolási díjból, valamint a sértett nyugdíjából és fogyatékossági támogatásából éltek. A vádlottnak tudomása volt arról, hogy ápolás címén milyen kötelességek terhelik, és azzal is tisztában volt, hogy a kötelezettségek megszegése esetén az önkormányzat az ápolási díjat megvonhatja.

A Kőtelekre történt költözés után, miközben a sértett állapota fokozatosan romlott, a vádlott egyáltalán nem takarított, a házat, ahol legalább egy tucat macskát tartottak, ellepte a szemét, az egész lakókörnyezetükből bűz áradt. Emellett a vádlott a sértett ápolását is elhanyagolta. Ennek következtében 2012. május 18-án a háziorvos a sértettnél szívproblémákat és a kiszáradás jeleit érzékelte, emiatt kórházba utalta, ezzel egyidejűleg felkérte az önkormányzat szociális munkását a sértett gondozására, mert azt tapasztalta, hogy a sértett ellátása nem megfelelő.

A vádlott az önkormányzat munkatársát nem engedte be a lakásba, az ingyenes házi betegellátást nem vette igénybe, majd 2012. augusztus 27-e után a sértettnek szükséges gyógyszereket sem íratta fel a háziorvosnál. A sértettnek felírt gyógyszereket Interneten, ismeretlen forrásból szerezte be. 2012 novemberétől a sértett már nem tudott felkelni az ágyból,  helyváltoztatásra, így az önellátásra is képtelen volt. A vádlott – annak ellenére, hogy tisztában volt a sértett állapotával – sem orvosi, sem szociális gondozói segítséget nem hívott, a sértettet nem gondozta. A sértett 2013. január 11-én evett utoljára, ezt követően ételt és italt egyáltalán nem vett magához. Másnap az ágyról leesett. A vádlott a sértettet az ágyra visszahelyezte, de eközben a sértett fejét az ágy karfájába beütötte, amit a vádlott is észlelt, azonban orvost nem hívott a sértetthez.

A sértett koponyáját ért ütés következtében a koponyaüregben vérzés lépett fel, de emiatt életveszély nem alakult ki. Január 14-én reggel a vádlott látta, hogy a sértett nincs eszméleténél, de ekkor sem kért orvosi segítséget, csupán két nap múlva értesítette a mentőszolgálatot, de előtte még egy barátjával kitakarította a sértett szobáját, tartva attól, hogy a mentősök meglátják, milyen körülmények között élt a sértett.

A sértettet január 16-án szállították kórházba, ahova eszméletlen, vegetatív állapotban került be, és ott – az orvosi kezelés ellenére – január 18-án meghalt. A sértett halála a nagyfokú ellátatlanság miatt kialakult súlyos testi romlás, valamint a szövődményként kialakult tüdőgyulladás miatt következett be. A vádlott mulasztása és a sértett halála között ok-okozati összefüggés állapítható meg. A sértettnek a gyógytorna hiányában, a tartós ágyhoz kötöttség miatt kialakult ízületi merevség, az éhezés, a felfekvéses sebek keletkezése az átlagosat lényegesen meghaladó testi szenvedést okozott míg a higiéniás mulasztások nagyfokú lelki szenvedést eredményeztek.

 

Az I. fokú ítéletről

 

Különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Szolnoki Törvényszék M. Ákos Balázs  (1980 – kőtelki lakos) vádlottat, és ezért őt 15 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője elsődlegesen eltérő jogi minősítés, a minősített esetek mellőzése, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

Eljáró bíróság: