Pénzmosás és prostitúciós bűnszervezet Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Tárgyalás időpontja: 
2015. november 20. péntek, 10:00
Összegzés: 

Több ponton megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla dr. Hegedűs István vezette büntetőtanácsa a pénzmosás és más bűncselekmények miatt  L. Tamás és társai ellen indított büntetőügyben az I. fokon eljáró Szolnoki Törvényszék ítéletét. Így - egyebek mellett - a VIII, IX., X., XI., XIII., XIV. rendű vádlottak büntetését, akik a pénzmosás elősegítésében vettek részt, mérsékelte, esetükben 2 év, vagy annál kevesebb időtartamú, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, a XII. és a XV. rendű vádlottra, egyezően az I. fokú ítélettel, pénzbüntetést szabott ki. Nem változott az I., II., III., IV., V., VI. és VII. rendű vádlottak büntetése, akik prostitúciós bűncselekményüket bűnszervezetben követték el. Az ő jogerős büntetésük 9 és 4 év közötti jogerős szabadságvesztés büntetés lett.

Az ítélet indoklásában elhangzott: jelen ügyben alapvetően 2 nagyon jelentős enyhítő körülményt vett figyelembe az ítélőtábla. Az egyik az időmúlás, a másik az, hogy a vádlottak hosszú idő óta álltak büntetőeljárás hatálya alatt. Ez az indoka annak, hogy az ítélőtábla a bűnszervezetben részt vevők büntetését nem súlyosította, mint ahogy annak is, hogy a többi elkövető esetében a táblabíróság úgy látta, nem lenne méltányos, ha ennyire elhúzódó eljárás után – tekintettel az általuk elkövetett cselekmények súlyára – letöltendő szabadságvesztés büntetést kapnának.

A  jogerős ítéletek ellen fellebbezésnek nincs helye.

 

A  bűncselekményről

 

2001-tól 2007 júliusáig az I. rendű vádlott, L. Tamás (1965 – tiszafüredi lakos) vezetésével szexuális szolgáltatások céljából Tiszafüreden és külföldön végzett tevékenységet szervező és irányító csoport jött létre, amelyben az I. rendű vádlott mellett részt vett L. Róbert II. rendű, Sz. István III. rendű, U. Tamás IV. rendű, M. Imre Róbert V. rendű, F. Csaba VI. rendű és H. Tamás VII. rendű vádlott is. A prostituáltak által megkeresett pénz 50%-a az I. rendű vádlotthoz került, míg a pénz többi részén eltérő mértékben osztozott a prostitúciót végző személy, illetve a bűnszervezet azon tagja, akinek közvetlen felügyelete alá tartozott a prostituált. Több alkalommal lakásvásárlás és a pénzösszeg befektetésének ígéretével a prostituálthoz nem került részösszeg a megkeresett pénzből.

A bűnszervezet tagjai egyidejűleg foglalkoztattak prostituáltakat Tiszafüreden és külföldön is. Tiszafüreden az Anita Night Club lényegében bordélyházként működött, itt, valamint más ingatlanokban, így a szomszédos panzióban is folytattak prostitúciós tevékenységet. 2001 és 2003 között Ausztriában és Svájcban, közelebbről nem meghatározható bordélyházakba szerveztek prostitúciós tevékenységet végző személyeket, majd 2004-től a németországi Köln városában található Pasha nevű bordélyházba utaztattak ki prostituáltakat. A prostituáltak ellenőrzését, felügyeletét, pénzügyi elszámolását, a prostitúciós tevékenységhez fűződő anyagi ösztönzésüket, esetenként pszichés és fizikai fenyegetésüket valamennyi alkalommal a bűnszervezetben tevékenykedő vádlottak látták el.

A bűnszervezet működésének idején 16 ismert és néhány ismeretlenül maradt személy prostitúciós tevékenységével álltak összefüggésben a vádlottak. Ezek a személyek hol együtt, hol különböző időpontban egymást váltva végeztek hosszabb-rövidebb ideig Tiszafüreden, illetve külföldön prostitúciós tevékenységet.

A 2004-től kialakult munkarend szerint hat személy tartózkodott a kölni Pasha bordélyházban, míg 6 fő dolgozott Tiszafüreden az Anita Night Clubban. Pontosan nem állapítható meg, hogy mekkora haszonra tettek szert, de a németországi bevétel fele, minimálisan 907,2 millió forint értékben az I. rendű vádlotthoz jutott.

A tiszafüredi Anita Night Clubban váltásban legalább hat prostituált dolgozott. Napi bevételük átlagosan és fejenként 40 ezer forint volt, amiből ezer forint lakhatási díjat vontak le. A bárban dolgozó személyek látták el a prostituáltak felügyeletét. Az I. rendű vádlott által előírt szabályok megszegőjét esetenként tettlegesen is megbüntette, amelyben részt vett a III. rendű vádlott is. Ez általában a prostituáltak előtt nyilvánosan történő bántalmazást jelentetett. Ilyen bántalmazás négy prostituált esetében is előfordult. 2004-től 2007 júliusáig pontosan nem megállapítható összeg folyt be, de ennek fele, minimum 151,2 millió forint az I. rendű vádlotthoz került.

2./ Az I. rendű vádlott 2005-től egészen őrizetbe vételéig a prostitúciós tevékenységből származó pénze egy részének legalizálására törekedett oly módon, hogy a recski-bajpataki üzemeltetéséhez szükséges géppark beszerzésére, illetve finanszírozására, valamint a bánya működtetésére létrehozott cégek, mint fedővállalkozások üzletrészeinek vásárlásába, továbbá a működtetéshez felvett hitelek törlesztésébe fektette a bűncselekményből szerzett pénzét. Emellett az I. rendű vádlott több más vállalkozásban is üzletrészt szerzett. E tevékenységét, a fedővállalkozások beindítását és működtetését az I. rendű vádlott pénzének eredet-leplezése céljából a XI. rendű és a IX. rendű vádlottal közösen végezték Ehhez több más vádlott is segítséget nyújtott részben euró összegek forintra átváltásával, részben kölcsönszerződések megkötésével és kölcsön nyújtásával.

 

Az I. fokú ítéletről

 

A fent vázolt bűncselekmények ügyében a Szolnoki Törvényszék 2014. december 1-jén hozta meg az ítéletét, és a vádlottakat különböző időtartamú (9 évtől 1 év 8 hónapig terjedő) szabadságvesztésre, illetve pénzbüntetésre ítélte. Fellebbezések után került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

Eljáró bíróság: