Csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények Szegeden

Tárgyalás időpontja: 
2016. június 16. csütörtök, 10:00
Összegzés: 

Megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla dr. Mezőlaki Erik vezette büntetőtanácsa a csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt K. Miklós és társa ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék I. fokon meghozott ítéletét.

Az I. rendű vádlott pénzbüntetésének napi tételszámát 300-ra enyhíti, az egy napi tétel összegét 4000 fonta felemelte az ítélőtábla, így az I. rendű vádlottnak 1,2 millió forint pénzbüntetést kell ,megfizetnie.

A II. rendű vádlott T. Erikát az ellene bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiányában – az ítélőtábla felmentette.

Mivel a bűnösség tekintetében a II. rendű vádlott esetében az I. és a II. fokú bíróság eltérő álláspontra helyezkedett, megnyílt a III. fokú eljárás lehetősége, amivel az ügyész élt is, mivel a bűnösség megállapítása érdekében fellebbezést nyújtott be. Így az ítélet nem jogerős, az ügy a Kúrián folytatódik.

 

Az I. fokú ítéletről

Csalás bűntettének kísérletében és hatóság félrevezetésének vétségében mondta ki bűnösnek a Szegedi Törvényszék K. Miklós I. rendű vádlottat, és ezért őt a bíróság 2 év szabadságvesztésre és 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az ügy II. rendű vádlottja, T. Erika  bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletéért 1 év 6 hónap szabadságvesztés és 300 napi tétel pénzbüntetést kapott.

A bíróság az I. rendű vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 5 évi, míg a II. rendű vádlott büntetését 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlottakkal szemben kiszabott pénzbüntetések egy napi tételének összegét egyezően 2000 forintban határozta meg a bíróság.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, míg a vádlottak és védőik felmentés, illetve a büntetés enyhítése érdekében nyújtottak be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

 

A bűncselekményről

A két vádlott egy-egy gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként dolgozott, míg volt egy hozzájuk köthető harmadik cég is, amelynek ügyvezetőjeként az I. rendű vádlott tevékenykedett. Mindhárom cég fő tevékenységi köre lábbeli és bőráru kereskedelme volt. Az első két cég Olaszországból vásárolt táskák és cipők nagykereskedelmét végezte, míg ezek kiskereskedelmét a harmadik cég vállalta magára.

2010 decemberében az I. rendű vádlott biztosítást kötött egy szegedi, bérelt raktárhelyiségben elhelyezett 100 millió forint értékű árukészletre. Ezt követően a az I. rendű vádlott december végén vagy 2011 január elején (pontosan nem meghatározható időpontban) ebből a raktárból elszállíttatta az egyik kft. 85,7 millió forint bruttó értékű cipókészletét, valamint annak 6,5 millió forint értékű táskakészletét. Az összesen 92,3 millió értékű áru további sorsa a lefolytatott bizonyítási eljárás során ismeretlen maradt.

Az I. rendű vádlott a kft. árukészletét a II. rendű vádlott tudtával és belegyezésével szállíttatta el.

Az elszállítást követően az I. rendű vádlott a raktárhelyiség bejárati ajtaján elhelyezett lakatot lecserélte, majd 2011. január 19-én telefonon bejelentést tett a Szegedi Rendőrkapitányságon, mely szerint ismeretlen tettes a raktárból a lakat levágása után nőt lábbeliket tulajdonított el, mintegy 70-80 millió forint összegben. Később bejelentést tett a biztosítónál is, a kárt értékét 92,3 millió forintban megjelölve.

A biztosító a valótlan tartamú bejelentésen alapuló kárigényt nem fizette ki. Amennyiben a káresemény valóban megvalósult volna, úgy a biztosítottnak a biztosító 61,1 millió forintot fizetett volna ki.

Eljáró bíróság: