Emberölés bűntette Domaszéken (Csongrád megye)

Tárgyalás időpontja: 
2016. december 8. csütörtök, 10:15
Összegzés: 

Részben megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla dr. Mezőlaki Erik vezette büntető tanácsa a nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt T. R. ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék I. fokú ítéletét.

Nem változott a bűncselekmény minősítése, mint ahogy a közügyektől eltiltás időtartama sem. Ugyanakkor a fegyházbüntetés tartamát életfogytig tartó szabadságvesztésről 14 év fegyházbüntetésre enyhítette a táblabíróság, kimondva: a feltételes szabadságra bocsátásnak akkor van helye, ha a vádlott a büntetésének legalább négyötöd részét letöltötte.

Az ítélet indoklásában elhangzott: az I. fokú bíróság ítéletében kimondta, hogy a bűncselekmény elkövetésekor hatályos Büntető törvénykönyv rendelkezése alapján járt el, és ez helyes is. Ugyanakkor a büntetés kiszabásában ez nem mutatkozott meg. A kilencvenes évek végén érvényben lévő Btk. ugyanis jóval enyhébb büntetést helyezett kilátásba a jelen cselekménnyel szemben, mint a most hatályos Btk.

Az elkövetéskor meglévő enyhébb bírói gyakorlat szerint fiatal felnőtt és büntetlen előéletű vádlottat abban az időszakban nem ítélték életfogytig tartó szabadságvesztésre emberölés megállapítása esetében sem, ha a tettes egy ember életét oltotta ki, és más bűncselekményben a bűnössége nem volt megállapítható. Ilyenkor határozott idejű szabadságvesztés szabtak ki. Ennek mértéke 5-15 évig terjedő szabadságvesztés volt, vagyis a jelen ügyben – tekintettel a bíróság előtti egyenlőség elvére - ehhez igazodva kellett kiszabni a büntetést.

Az ítélőtábla úgy látta, hogy tekintettel az bűncselekmény összes körülményére, köztük a nagy mértékű időmúlásra, a vádlottnak az ügy felderítését és a bűnösség megállapítását nagyban segítő beismerő vallomására, a maximumhoz közeli 14 év fegyházbüntetés szükséges, egyben elégséges is a büntetési célok megvalósulásához. Ezért határozta meg a táblabíróság 14 év fegyházban a vádlott büntetését.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.

 

A bűncselekményről

 

1997 őszén a vádlott Komlón, ahol akkor mindketten éltek, egy diszkóban megismerkedett a 16. életévét éppen csak betöltött L. Sz.-val. A két fiatal között – a lány édesanyjának tiltása ellenére - szerelmi kapcsolat alakult ki. 1998 júliusában a lány a vádlottól való eltiltása miatt az iskola befejezése után elszökött a vádlottal az édesanyja tudta nélkül. Előbb Komlón laktak, majd felköltöztek Budapestre, ahol hajléktalanként éltek, a lány koldulásából tartották fenn magukat.

A vádlott elhatározta, hogy elmegy a nagyanyjához Békéssámsonra, azért, hogy kiderítse, a szülei hol élnek pontosan. 1998 szeptemberében busszal le is utaztak, és az itt megszerzett információkra alapozva a vádlott úgy döntött, megkeresi a szüleit, akik Domaszéken laktak akkoriban.

Szeptember 15-én este a pár Szegedre érkezett busszal, azt tervezve, hogy innen tovább utaznak Domaszékre. Az esti órára való tekintettel a vádlott taxis út mellett döntött. Mivel nem volt annyi pénze, hogy a taxit kifizesse, úgy határozott, hogy - a vele lévő fiatalkorú lány tudta nélkül és tőle függetlenül -, akár a taxis életének kioltása árán is, de megszerzi a fuvarozó pénzét.

Éjjel 23 és 24 óra között T. N. sértettel megállapodott a fuvarról. Beszálltak a taxiba úgy, hogy a lány a sofőr mellé ült, míg a vádlott hátul középen helyezkedett el. Útközben a vádlott folyamatosan szóval tartotta a sértettet, majd amikor Domaszék külterületére értek, megkérte a sofőrt, hogy térjen le a műútról egy földútra, mivel itt lesz a közelben az úti céljuk.

A letérést követően a földúton haladva a sötétséget kihasználva a vádlott elővette a nála lévő táskában már korábban magánál tartott kalapácsot, és azzal egy hirtelen mozdulattal, legalább közepes erővel fejbe vágta a sértettet, majd tovább ütötte a sofőrt a kalapáccsal, aki arra biztatta a mellette ülő a lányt, hogy meneküljön el. A lány azonban nem tudott a kocsiból kiszállni, mert részben ijedtsége, részben a sötétség miatt nem találta meg az ajtókilincset, így végül az autóban maradt.

A vádlott ezt követően a hátsó ülésről előre nyúlva még többször megütötte a taxis fejét. Amikor a sértett az ütések miatt a kormányra bukott, a vádlott a kocsiból kiszállt, a sértettet kihúzta a kocsiból az autó elé. A lány rosszulléte és a sötétség miatt továbbra sem tudott elmenekülni.

A vádlott közben tovább ütötte, leköpte, meg is rugdosta áldozatát. A sértettet legkevesebb 22 ütés érte a fején, aminek következtében meghalt.

A vádlott ezután átkutatta a sértett ruházatát, majd miután eltette a megtalált 4 ezer forintot, és elvette a férfi mobiltelefonját, a holttestet  behúzta egy kukoricásba azért, hogy elrejtse. Ezt követően a lánnyal együtt elindultak a Dunántúl felé. Bonyhádig jutottak, mivel ott a kocsiból kifogyott a benzin. Ekkor a vádlott a műútról letért, és egy közeli patak mellett megállt. Ott megpróbálta eltüntetni a nyomokat a kocsiból, majd egy buszmegállóhoz gyalogoltak, és busszal felutaztak Budapestre. A mobiltelefont eldobták, a pénzt pedig közösen elköltötték.

A sértett holttestét 1998. október 9-én kukorica aratás közben találták meg.

A korábban elrendelt nyomozást a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság 1999. szeptember 16-án az elkövető ismeretlen személye miatt megszüntette. A nyomozás folytatását a Csongrád Megyei Főügyészség 2015. február 16-án ismét elrendelte.

A pár időközben Németországba ment ki, ott dolgoztak. A férfi azzal fenyegette meg a lányt, hogy ha beszél bárkinek is a bűncselekményről, őt is magával fogja rántani, mint társtettest, mivel bent ült a taxiban a tett elkövetésekor. A lány hosszú éveken át tartó együttélés után, azt követően tett vallomást 2015-ben, hogy a férfi többször bántalmazta és megfenyegette. A nyomozási bíró ezután bocsátott ki európai elfogatóparancsot a férfi ellen, akit tavaly április 23-án vettek őrizetbe Németországban.

 

Az I. fokú ítéletről

Nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Szegedi Törvényszék 2016. május 26-án T. R. (1976) vádlottat. Ezért őt a bíróság életfogytig tartó, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, kimondva: a vádlott legkorábban 30 év után bocsátható szabadon.

A döntést az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője elsődlegesen eltérő minősítés megállapítása, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.

Eljáró bíróság: